Talán nincs mindenkinek párja. Talán nincs mindenkinek Ő-je. Vagy épp soha nem lehet az övé.. Akkor az attól még Ő-nek számít..? Vagy csak az lehet Ő akivel minden klappol és beteljesülhet az aminek be kell? Miért kell olyan közhelyekkel dobálózni, hogy „Megtalálod majd te is!”, „El jön majd a te párod is” stb. Mi van, ha nem?! Nem jött el sem a nagymamáim, sem az édesanyám életében.. És még sok más ember életében sem.. Tegyem fel az életem, az álmaim egy közhelyre? Örökké reménykedjem valaki olyanban, várjak valakire, aki talán el sem jön soha..? Reménykedni valamiben, ami talán nem is létezik.. Én feleslegesnek érzem.. Mintha az amire én vágynék túl sok lenne, túl elérhetetlen.. És úgy érzem, sosem találom majd meg.. Vagy mindig elrontom valamivel.. De ha ő az Ő.. Akkor egyáltalán elronthatom e? Hisz a Sors, az Élet és minden földi illetve égi szentek nekem rendelték, hozzám küldték akkor elrontható e? Léteznek még egyáltalán Ő-k..? Furcsa, mintha ennek az elismerésével, a magányom elfogadásával könnyebb lenne a dolog. Beletörődni valamibe, ami talán sosem változik majd. Én ilyen ember vagyok.. Olvasok, írok róla.. Vágyom rá.. De talán.. Talán sosem jön el. Nincs mindenkinek párja.. Nem juthat mindenkinek örök szerelem..

Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is. De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte. Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott. S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?"

Sokszor bunkó vagyok? Meglehet. De inkább legyek őszinte bunkó, mint egy kedves álszent. Inkább legyen durva és sértő amit mondok, mint behízelgő hazugság! És legyen kevés, de igaz barát mellettem, mintsem sok birka mögöttem. Teszek rá hogy ki mit gondol. Aki fontos az tudja az igazságot, a többi meg nem számít .

Mindenkinek vannak problémái, egy nap sem tökéletes, egy élet sem gondtalan, egyetlen ember sem hibátlan. Engem nem kell szeretned, vélhetsz rólam bármit.. ha ennyire unalmas az életed, hát foglalkozz az enyémmel nyugodtan, ahogy gondolod! Ám ha a kudarcaimra pályázol, ha a bukásomat várod, akkor ki kell ábrándítsalak. Bennem feleannyi kárörvendés sincs, mint benned.. engem nem boldogít más szomorúsága.. és épp ezek miatt vagyok nálad százszor erősebb és különb! ;)

Jól vagy? Igen. Akkor miért könnyes a szemed? Csak zavar a cigaretta füst. Rá gondoltál? Nem !De szoktál még rágondolni? Nem, már nagyon rég nem gondoltam rá. Biztos? Igen, teljes mértékben. De attól még szereted. Nem, nem szeretem. És hiányzik? Ő már nem. –Akkor miért vagy szomorú? Mert hiányzik. Látod? Én megmondtam, hogy hiányzik. Nem, ebben tévedsz. De hát azt mondtad hiányzik. Igen, hiányzik. Ő hiányzik nem pedig az, akinek most mutatja magát. Ezt nem értem. Nem baj. Nem is kell még most értened. Egyszer úgyis megérted.

Tudod milyen érzés az, amikor valaki, akit szeretsz ott van melletted, mégis mintha egy hatalmas szakadék lenne köztetek? Hogy milyen, amikor írsz neki és napokig várod a választ, majd rádöbbensz, hogy hiába vársz, mert nem fog írni? Hogy milyen mikor nagy nehezen elhiszed, hogy veled jó is történhet, aztán egy napon ráébredsz arra, hogy mégis hazugság volt az egész? Hogy milyen az, amikor legszívesebben mindent elmondanál, de mégsem teszed, mert tudod, hogy ő nem így érez; és mert úgy gondolod, hogy ha nem mondod ki, akkor nem is igaz? Hogy milyen, mikor el kell engedned valakit, aki soha nem is volt igazán a tiéd, de mégis az életed része volt? Nem ugye? Neked fogalmad sincs ezekről az érzésekről… Te csak a felszínt látod belőlem, az álarcomat, amit azért öltöttem magamra, hogy ne lásd mennyire fáj az, amit velem teszel. A gondolataimban és a szívemben zajló harcok, küzdelmek téged nem érdekelnek, megelégszel azzal, hogy látszólag minden rendben. :/

Már nem vagyok szerelmes beléd. Egyszerűen csak megmaradtál olyan emberként a szívemben, aki a mai napig fontos nekem. Akitől örülök az ölelésnek, ugyanúgy, mint akkor. Akitől jól esik, ha csak úgy megpuszil .. és akitől a mai napig elhallgatom, csupán baráti szeretetből, azt a szót, hogy 'szeretlek'. :|

Ismerős?
-Hogy vagy?

(törötten, haszontalanul, egyedül, tanácstalanul, zavarosan, elárultan, törékenyen, a sírás határán.depressziósan, szorongó, hamarosan feladni készülten, kész lemondani mindenről, szánalmasan, idegesítően,csak teher, távolian, magányosan, keserűen, tört szívű, elutasítva,összetörve.Úgy érzem, hogy minden pillanatban szétesek, üresen, vereséget szenvedetten, soha nem elég jónak lenni..)

-Jól.

Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted miközben elmész és nézni akarom ahogyan becsukod az ajtót.Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága.Melletted akarok lenni miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán.Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki.Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra s ÚJRA.Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"- eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel.Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz.Veled akarok lenni ráncosan, öreg, ráncos bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek.
Ezt akarom átélni és megérteni milyen is a mély hű és őszinte szerelem, ahol nincsenek hazugság, és nem csak pár hétig esetleg hónapig tart...hiányzik hogy valaki a világon mindennél fontosabbá váljon nekem, legyen akire rábíznám az életemet is...persze jók a kalandok és az önfeledt élvezet mikor nem tartozom számadással senkinek, de mégis megkapom az öleléseket és csókokat, csak éppen 'érzelmek' nélkül...szükségem lenne a kötődésre, de amíg ezt nem kapom meg addig csak játszom az élettel és nem érdekel senki véleménye, nem érdekel ki mit mond..!

Csak egy nyugodt pont kell, ahová most leülhetek. Ne kérdezz semmit… Te ezt úgysem értheted. Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot. Kívül az élet jobbik része most kerül. Keresem önmagam, megfordult bennem a világ. Mindent próbáltam adni, de Semmit kaptam cserébe. Testem remeg, torkomban fullasztó szorongás…fogd meg a kezem, s talán megérted… Mindig a látszat mögött van a lényeg. Hideg a kezem… a szívem is megfagyott ne mondj semmit.. a szavakra már nem hallgatok…Csak maradj csendben, s megérted miről beszélek… Hallgasd a fájdalmat, mely téged is érhet. Gyenge vagyok…nincs erőm sírni túl nagy a nyomás, ezt nem fogom kibírni. Kell, hogy itt légy…s ne kérdezz. Kell, hogy rám nézz… s pillantásom értsed. Kell a szeretet, mely újra feltölt… nélküle meghalok, adj kérlek erőt! Nem találom magam…elvesztem
Hiába a sok jónak, lám . . szükségtelen. . A sebek nem gyógyulnak…FÉLEK. Valami belül, tönkretesz végleg egyedül vagyok . . a falak bezárnak. A kör szűkül, keresem a kiutat. A minap még a boldogságtól nevettem most zokognék…de értelmetlen. Túl mélyen vagyok, nincs mi kihúzzon kell a remény, hogy szívem új lángra gyúljon. Látom megértetted, miről beszélek a SZERELEM az, mi oly kínzó lehet. Szívemben a tűz lassan kialszik…idő kell! Most nyugodt vagyok, tisztul a fejem. Megértettem, hogy nem kell a szeretetem. Olyannak adtam, ki nem érdemelte meg most kell, hogy kapjak. . . mert a holnapot nem élem meg. Tudod már mi az, mit most mondani fogok: Tévedtem, de tévedni még sokszor fogok.

Ne hidd, hogy aki melletted van és azt hiszed "az életemet is rábíznám" az valóban melletted áll mikor kell. Valóban igaz,hogy akkor derül ki ki az akire tényleg rábízhatnád az életedet, amikor bajba kerülsz. Mikor mindenki hátat fordít neked és egyedül maradsz. Van idő, mikor el akarsz bújni a világ elől. Máshol akarsz lenni. Olyan helyen, ahol nem ismernek, nem tudják ki vagy, honnan jöttél, nem tudnak rólad jóformán semmit. Kell, hogy eltűnj az ismerőseid elől. Kell az érzés mikor bármit megtehetsz, hisz úgysem ismernek, úgysem fognak többé látni és te sem találkozol velük. Mert a megszokott környezetedben hátba támadnak, átvernek, beleavatkoznak tetteidbe, hiszen mindenki jobban tudja nálad mi a helyes, mit cselekedtél, hogyan, kivel és miért, mikor ők ott sem voltak. A hírek szárnyra kapnak és fénysebességgel terjednek. Megállítani nem tudod. Csak elbújni a világ elől. Csak pár napra, hogy elfelejtsd mindent...de mikor minden kötél szakad, akkor áll oda melléd az a személy, akiről valóban tudod, hogy " az életemet is rábíznám.."

Könnyen ítélkezünk mások felett, de ha jobban belegondolnánk, hogy emberek mit, miért tesznek, talán még meg is érthetnénk őket! Ha átgondolnánk vajon mi "az adott helyzetben" mit tennénk, talán nem ítélkeznénk...mindenki hibázik és mindenkinek a saját hibáját kéne értékelni és nem a másik életével foglalkozni!!! és...talán a világ is jobb lehetne amiben élünk. Sokszor őrültséget kell tennünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk..és sajnos nem élhetjük le úgy az éltünket, hogy ne okoznánk fájdalmat másoknak, még ha nem is szándékosan..nincs olyan ember a földön, aki tökéletes lenne! És mielőtt mások felett ítélkezel, kérdezd meg magadtól, hogy van-e jogod bárkit is bírálni! ;)

Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.
Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.
Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.
El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikőnknek sem.
Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s így megmaradsz nekem, mint egy álomkép.
Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték, hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.

Minden szép elmúlik egyszer, merengve ágyban fekszel. Álmodsz a múltról, kínoznak a képek, s messzire szállnak el gyönyörű évek. Szemedből fájdalmad könnyekként fakad, arcodon csorog le, akár egy patak. Elmossa múltadat, megfojtja vágyaid, megtörték lelkedet, eltörték szárnyaid. Minden nap szenvedés, végtelen borzalom, vágyod, hogy ne fájna szíved már oly nagyon. Sötét a nagyvilág, örökös éjszaka, nincs aki szeretne, miért is mész haza. Emlékek képei, fájdalmas förtelem, minden nap megkínoz, minden nap gyötrelem. Hazugság árulás, amit csak kaphattál, áldozat lettél, mert adtál, mit adhattál. Úgy érzed tiszta vagy, de mégis elhagytak, kiülő szívedben álmaid elfagytak. Jéghideg leszel, de fájdalmak égetnek, s várod, a halált mely mindennek véget vet.

Ne keress, csak egy szó a telefonban, könnyen búcsúztál. Ami volt, ami lesz nem tudom még meddig hajt a vágy. Valami ami kell, talán csak egy búcsú éjszakát.
A haragot keresem, de nem is tudlak bántani talán. Sírni fogsz tudom jól. Átölelve sok-sok hajnalon, fájni fog a könny mi arcodon még ég, és megbántad tudom minden percben míg vissza hívsz. Csak egy szó, amiről én már mindent tudok mégsem hittem el. Legyen így a miénk, legyen az a búcsú szép emlék.