Tudod milyen álmodozni? egy idő után... Igen, abba is bele lehet fáradni. Azt mondod kész, ennyi volt, soha semmi nem jön össze, és nem hiszed el. Elfelejtesz álmodni, elfelejted a céljaid, és egy idő után elfelejted a jelened is. Már a pillanatot sem értékeled, nem élsz egy mosolyért, de akkor miért is élsz? Semmiért. .. és ha nincs értelme élni... jobb, ha meghalsz. Vagy gondolkodsz, és a szeretteidért, csakis az ő kedvükért vállalod - élőhalottként tengődsz, belül üres vagy, de kívül... mintha egy élő, eleven ember lennél....

‎.....Nem vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen megbíztam! Nevettem már a könnyeken és könnyeztem a saját nevetésemen! Ütöttek, álltam.. rúgtak tovább tűrtem és nem ejtett rajtam sebet egyetlen pofon sem! Kitéptem a szívem, és oda adtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor oly an elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! Megtanultam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segítettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segített senki! Tanultam, és megbuktam.. felálltam aztán újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam.. az élet lehet bármily kemény, igen is érdemes végigcsinálni!......

Néha vannak olyan napok mikor egyedül vagyok
S ülök egy padon, mikor ragyognak a csillagok
Visszagondolok azokra az elmúlt napokra
Melyeket elfeledni nem fogok soha..
Szerelmek, fájdalmak, csalódásak és vágyak
Melyek miatt sírtam át sokszor az éjszakákat
Voltak, kik őszintén s igazán szerettek..
De voltak kik nem kímélve bántottak, átvertek...
Volt, hogy úgy ébredtem: érdemes még élnem?
Vagy, hogy ilyen szép még sosem történt velem:)
Ilyen az élet.. változik nagyon sokszor
Van, hogy felemel, máskor földbe tipor...
Álmok, vágyak, remények ezek borítják lelkem
Hogy egyszer rám is rámtalál az igaz szerelem...
Kinél az örökké szó, valóban örökké tart
És szívemben nem csak újabb vihart kavart..
Nem is tudom reménykedjek-e még ebben..
Hogy valaki szeret majd engem telljesen..
Bántottak már elegen, okoztak már fájdalmat..
Remélem az élet ezentúl valami szépet tartogat
Egy olyan utat találok, mely a boldogsághoz vezet
S mellettem lesz az úton ki örökké fogja kezemet
Felsegít, ha a hosszú, rögös úton elbotlanék
S bátorítana ha már ugy érzem mindent feladnék..
Csak ennyire vágyom, semmi többre..
Hogy az örökké szó.. legyen végre örökre...˘

Már csak az emlékeimben él a régi én,
talán visszahozhatnám még..de akkor megint sebezhető lennék...
Egy furcsa pillantás, elégedett mosoly és amit megtörhetetlennék véltem..az most romokban hever..és a porban állok én..!

Mi - nem leszünk barátok utána sem, és nem voltunk barátok előtte sem. Mi csak szeretők voltunk. Valakik, akik összetalálkoztak véletlenül, és nem tudtak egymás mellett érintetlenül elhaladni. Mi nem fogjuk utána egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, bennem lesz az a dac, hogy ha nem hiányzom, miért is keresselek, és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban, ha egyáltalán megmarad a számom. Érted? Mi ott leszünk egymás múltjában, és csak nézzük majd azt az ajtót, amit olyan erővel vágunk be, hogy a szíved is beleremeg majd, de nem fogjuk újra kinyitni, mert nincs miért, mert ebből nem lesz happy end-es történet, még csak szerelem sem, ebből nem lesz semmi, csak te, meg én vagyunk, egy teljesen véletlen érintésben, mert nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél..."

Emlékszel amikor azt mondtad, örökre barátok maradunk? Amikor egész este, az éjjelbe nyúlóan beszèlgettünk? És amikor megesküdtünk, hogy mindent megosztunk egymàssal? Akkor most miért tartunk ott, hogy hozzám sem szólsz, és nem vagy hajlandò ápeszű vâlaszt adni arra hogy mit vétettem ellened?

Túl kell lendülnöm ezen az egészen. Újra annak az életvidám mindenkit és mindent szerető lánynak kell lennem, mint azelőtt. Mosolyognom kell, amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy vajon Te mit csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam, vagy nem tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt amikor megcsókoltál. A csillagos égről szeretném, ha olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe, mint a bolygók, nem pedig az első éjszakánk, a napsütésről pedig nem az az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség, és ha fázok, nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen volt, amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez és felvenni a bolyhos zoknimat... Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha el tudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne ragadtál a szívemben.

Egy kérdés.... ami szüntelenül kattog a fejemben. Mikor lesz már végre megnyugvás a szívemben? Egy kérdés: melyre már csak az idő a válasz.. Úgy érzem, nincs számomra megfelelő támasz. Annyi a kérdés... Teljesen felemészti mindenem Nem tudom, hogy megéri-e még reménykednem.. Előveszem kis dobozom, benne van minden emlékem. Benne van a múltam... minden régi szép életem Ajándékok.. elkopott fényképek, melyeken mosolyogtam Olyan rég volt minden... akkor még boldog voltam. Hová tűnt minden? Miért így kellett történnie?? Könnyes szemmel felnézed a csillagos égre Könyörgöm Neked... adj választ a kérdésemre. De néma csönd... Hiába várok bármilyen feleletre Egy kérdés... mely gyötör.. fáj és nagyon kínoz Ordítok belül... Ki az aki végre boldogságot hoz??? Ki megfogja a kezem, s a fülembe súgja halkan: Te voltál az a lány, ki velem volt az álmaimban. Elvisz arra helyre, melynek a neve a boldogság. Hol nem létezik fájdalom, szenvedés és csalódás... Az elkeseredettség felé.. ehelyett egy örök jegyet kaptam. Nem bírom már... egy átok az élet... én már végleg feladtam Egy kérdés: válaszra többé már soha nem várok.... -Halk felelet fentről: "Ne félj...Kis idő.. és beteljesülnek az almok..