Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tõled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled, akármeddig, akárhova.. Csakhogy együtt lehessünk. Néha ugy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok.. Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztánn megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem.. ez bonyolult!