Semmibe néztél, én meg a szívem kiöntöttem.. úgy szerettelek b*zdmeg, hogy már szinte bele döglöttem!

Gyűlölj csak! Gyűlölj úgy, hogy épeszű okot nem tudsz rá mondani hogy MIÉRT is! Én kérek elnézést, hogy több emberséget mertem képzelni beléd! Tegyél csak úgy, mintha fogalmad sem lenne ki vagyok, tegyél csak úgy, mintha sosem lett volna közöd hozzám! Tudod mit?! Már nem érdekel, mert ezeket letudod tagadni a nagy világnak, de a szívednek soha, érted?! Soha!!! Örökre a múltad pici darabkája leszek!!

Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tõled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled, akármeddig, akárhova.. Csakhogy együtt lehessünk. Néha ugy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok.. Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztánn megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem.. ez bonyolult!

Szeretlek...Könnyű kimondani, kár, hogy nem tudtad végig gondolni, mit is mondtál ezzel nekem, most miattad könnyes mind két szemem...Szeretlek...Azt hittem tényleg így gondoltad, hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad, de becsaptál rútul, aljas módon! S várom, hogy a holnapenyhülést hozzon...Szeretlek...Neked az semmit nem jelent, hisz könnyen elengedtél egy szerelmes kezet, nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték, mik egy naiv lány szívét, darabokra törték...Szeretlek...Miért mondtad ezt nekem? Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem, tudtad jól, hogy hazugság az, mit suttog ajkad, cseppnyi megbánást sem látok rajtad...Szeretlek...Ezzel a szóval boldoggá tettél, de nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél! Hittem, hogy életem majd szép lesz veled, de csak keserűségem köszönhetem neked...Szeretlek...Bíztam benned, hogy így is marad, de szemed máson gyorsan megakad, engem, mint egyszerű játékot, eldobtál, hogy mit okoztál ezzel? Bele sem gondoltál...