Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.
Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.
Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.
El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikőnknek sem.
Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s így megmaradsz nekem, mint egy álomkép.
Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték, hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.