Csak egy nyugodt pont kell, ahová most leülhetek. Ne kérdezz semmit… Te ezt úgysem értheted. Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot. Kívül az élet jobbik része most kerül. Keresem önmagam, megfordult bennem a világ. Mindent próbáltam adni, de Semmit kaptam cserébe. Testem remeg, torkomban fullasztó szorongás…fogd meg a kezem, s talán megérted… Mindig a látszat mögött van a lényeg. Hideg a kezem… a szívem is megfagyott ne mondj semmit.. a szavakra már nem hallgatok…Csak maradj csendben, s megérted miről beszélek… Hallgasd a fájdalmat, mely téged is érhet. Gyenge vagyok…nincs erőm sírni túl nagy a nyomás, ezt nem fogom kibírni. Kell, hogy itt légy…s ne kérdezz. Kell, hogy rám nézz… s pillantásom értsed. Kell a szeretet, mely újra feltölt… nélküle meghalok, adj kérlek erőt! Nem találom magam…elvesztem
Hiába a sok jónak, lám . . szükségtelen. . A sebek nem gyógyulnak…FÉLEK. Valami belül, tönkretesz végleg egyedül vagyok . . a falak bezárnak. A kör szűkül, keresem a kiutat. A minap még a boldogságtól nevettem most zokognék…de értelmetlen. Túl mélyen vagyok, nincs mi kihúzzon kell a remény, hogy szívem új lángra gyúljon. Látom megértetted, miről beszélek a SZERELEM az, mi oly kínzó lehet. Szívemben a tűz lassan kialszik…idő kell! Most nyugodt vagyok, tisztul a fejem. Megértettem, hogy nem kell a szeretetem. Olyannak adtam, ki nem érdemelte meg most kell, hogy kapjak. . . mert a holnapot nem élem meg. Tudod már mi az, mit most mondani fogok: Tévedtem, de tévedni még sokszor fogok.