Néha vannak olyan napok mikor egyedül vagyok
S ülök egy padon, mikor ragyognak a csillagok
Visszagondolok azokra az elmúlt napokra
Melyeket elfeledni nem fogok soha..
Szerelmek, fájdalmak, csalódásak és vágyak
Melyek miatt sírtam át sokszor az éjszakákat
Voltak, kik őszintén s igazán szerettek..
De voltak kik nem kímélve bántottak, átvertek...
Volt, hogy úgy ébredtem: érdemes még élnem?
Vagy, hogy ilyen szép még sosem történt velem:)
Ilyen az élet.. változik nagyon sokszor
Van, hogy felemel, máskor földbe tipor...
Álmok, vágyak, remények ezek borítják lelkem
Hogy egyszer rám is rámtalál az igaz szerelem...
Kinél az örökké szó, valóban örökké tart
És szívemben nem csak újabb vihart kavart..
Nem is tudom reménykedjek-e még ebben..
Hogy valaki szeret majd engem telljesen..
Bántottak már elegen, okoztak már fájdalmat..
Remélem az élet ezentúl valami szépet tartogat
Egy olyan utat találok, mely a boldogsághoz vezet
S mellettem lesz az úton ki örökké fogja kezemet
Felsegít, ha a hosszú, rögös úton elbotlanék
S bátorítana ha már ugy érzem mindent feladnék..
Csak ennyire vágyom, semmi többre..
Hogy az örökké szó.. legyen végre örökre...˘