Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit, hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket.
2012. január 30., hétfő
Emlékszel amikor azt mondtad, örökre barátok maradunk? Amikor egész este, az éjjelbe nyúlóan beszèlgettünk? És amikor megesküdtünk, hogy mindent megosztunk egymàssal? Akkor most miért tartunk ott, hogy hozzám sem szólsz, és nem vagy hajlandò ápeszű vâlaszt adni arra hogy mit vétettem ellened?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése