Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit, hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket.
2012. január 2., hétfő
Egy kérdés.... ami szüntelenül kattog a fejemben. Mikor lesz már végre megnyugvás a szívemben? Egy kérdés: melyre már csak az idő a válasz.. Úgy érzem, nincs számomra megfelelő támasz. Annyi a kérdés... Teljesen felemészti mindenem Nem tudom, hogy megéri-e még reménykednem.. Előveszem kis dobozom, benne van minden emlékem. Benne van a múltam... minden régi szép életem Ajándékok.. elkopott fényképek, melyeken mosolyogtam Olyan rég volt minden... akkor még boldog voltam. Hová tűnt minden? Miért így kellett történnie?? Könnyes szemmel felnézed a csillagos égre Könyörgöm Neked... adj választ a kérdésemre. De néma csönd... Hiába várok bármilyen feleletre Egy kérdés... mely gyötör.. fáj és nagyon kínoz Ordítok belül... Ki az aki végre boldogságot hoz??? Ki megfogja a kezem, s a fülembe súgja halkan: Te voltál az a lány, ki velem volt az álmaimban. Elvisz arra helyre, melynek a neve a boldogság. Hol nem létezik fájdalom, szenvedés és csalódás... Az elkeseredettség felé.. ehelyett egy örök jegyet kaptam. Nem bírom már... egy átok az élet... én már végleg feladtam Egy kérdés: válaszra többé már soha nem várok.... -Halk felelet fentről: "Ne félj...Kis idő.. és beteljesülnek az almok..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése