Veszélyes vagyok, igen. Kockázatos játék. De csak mert ritka, ha valaki a szerelmest tudja előhozni belőlem, és nem a pár hétig lelkesedő tinit. Az érzékenyt, a törékenyt. Mert tízből kilencszer nem érzem, hogy megtehetném, hogy megnyíljak. Én az a lány vagyok, akit ha nem veszel le a lábáról, pár hét után azt mondja, ennek nincs értelme. Mert valóban így van. Ha nem tudod lekötni az energiáimat, ...esélytelen vagy. Nem csak most, a jövőben is. Ha nem tudsz meggyőzni, nem is akarsz igazán. Így én sem akarhatlak téged. Az élet az adok-kapokról szól, és nem arról, hogy beérem valami kevesebbel is. Ahogy, ha másról van szó sem érem be akármivel. Ha bekattan, hogy valamit akarok, 2 hét múlva már a kezemben van. Nem apuci veszi meg, nem is a hősszerelmes rózsaszín bojtos papucsom, hanem én melózom ki magamnak. Szóval. Kockázatos játék vagyok. Könnyedén megtéveszthetlek. Akarva,akaratlanul. Úgy, hogy talán még nem is én tehetek róla.