Sokszor gondolkoztam már rajta hogy kik azok az emberek akikben feltétel nélkül bízhatok, akikre mindig számíthatok, akiket a barátomnak nevezhetek, és nem csak spanomnak vagy haveromnak...gondolkoztam azon is, hogy ezt hogy tudnám kideríteni...aztán arra jutottam: a feltétel nélküli bizalom, barátság kétirányú kell hogy legyen :) ha te megbízol valakiben, akkor nem kételkedsz benne hogy ő is benned :)

Tudod, volt egyszer valamim. Azt hiszem egy kincsem. De nem voltam képes felnőni hozzá, értékelni, vigyázni rá.Vannak olyan dolgok, amiknek a hiányát csak akkor fogod fel, amikor már elveszítetted, vannak közülük, amiket vissza akarnál kapni, vannak amelyekről már lemondtál régen. Van hogy egy embert veszítesz el, azt hiszed újra megtaláltad, rádöbbensz hogy mégsem, csalódsz, sírsz , nevetsz. Nem tudod mit csinálj. Újból megleled. Másmilyen. Te is másképpen nézel rá, ő is rád. Ez így van rendjén. Az emberek változnak, hibáznak tévednek, de ha tanulnak belőle, megérte.Olyankor vagy igazán felnőtt, amikor feledni tudod a sérelmeket, és inkább őszintén mosolyogsz a másikra. ami megtörtént, az a múlt. Ha emészted magad, előbb utóbb beleőrülsz. Nézz előre..és főleg oldalra! Nézd csak kik állnak melletted! Nem most. Most akárki. De amikor bajban vagy, akkor nyisd ki a szemed. Ne félj segítségért kiáltani, vagy csak suttogni, ha már nincs erőd. Akinek számítasz, az meghallja majd. Csend van és sötét. Most csak mi vagyunk itt. Te és Én. Mondd el mi bánt. Én nem nevetlek ki. Hunyd le a szemed. Mit látsz? Én fényt. Most jobban érzem a kezed melegét, a szíved is szaporább. Kire gondolsz? Elhűltél, a kezed is megremegett. Félsz talán, hogy bárki beléd lát, megtudja szíved féltett titkát? Ne félj! Én nem mondom el senkinek. Most már remélem érted, hogy miről is beszélek...

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal, És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.

Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak megvan a sajátos jelentése. A művészet az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron attól függ, aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak megvan a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen, minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk, mikor egyesek mégsem értik meg!

Naná, hogy bírom a 'szingli vagyok, flörtöljünk, jó pasi vagy, igyunk meg valamit' szituációkat, de néha.. néha annyira hiányzik az a 'csókok, ölelések, én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok féle dolog...