:S

Hnaptól kis érettségi lesz egész héten, szóval nem érek rá írni. Majd kb egy hét múlva jelentkezem. Addig is mindenki legyen jó de csak amennyire szeretne, és amennyire tud...:P
Puszi a pici pofitokra<333

Ez a te álmod ez a te sorsod ezt te akarod, ez a te akaratod ez a te végzeted...

Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Választ a karriert. Válaszd a rohadt nagy tévét. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, cédélejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészségez, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt. Válassz első otthont. Válaszd a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzá illő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre - egy ócska sorházban. Válaszd DIY-t és kérdezd meg egy vasárna reggel, hogy ki a fene vagy. Terülj el egy fotelben és nézd a lélekölő-agypusztító tévés kvízjátékokat. Tömd tele a szád ócska szemét ételekkel. Válasz a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyet csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet: mást választottam. Hogy mi az oka? Nincs semmi oka. Kinek van szüksége okokra, ha a heroint választotta?

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

A legmocsokabb dolog az életben a vége.
Vagyis, kemény egy dolog. Elveszi egy csomó idődet és mit kapsz a végén ? Belehalsz. Ez lenne a jutalom ? A halál a bónusz, vagy mi ? Azt hiszem, hogy pont fordítva működik ez az egész.. Meghalni kéne először - letudni rögtön. Aztán jönne az öregek otthona. Ha már eleget fiatalodtál, akkor onnan kirúgnak. Kapsz egy aranyórát. Dolgozni mész. Ledolgozol negyven évet, amíg végre elég fiatal vagy ahhoz, hogy visszavonulhass és élvezd az életet. Bulizol, piálsz, kipróbálod a kábítószert. Közben felkészülsz az iskolákra - egyetem, középiskola, majd az általános. Utána kiskölyök leszel és annyit játszol, amennyi csak belédfér. Nincsen felelősség egyáltalán a válladon. Aztán bebújsz egy kellemes, meleg helyre, ahol lebegve töltöd az utolsó kilenc hónapodat és alaposan kipihened magad. Végül pedig egy hatalmas, eksztatikus orgazmusban kimúlsz a világból.

Az emberek különbözőképpen viselkednek, amikor dühösek. Van, aki beharapja az ajkát, elvörösödik, talán még ökölbe is szorítja a kezét, de nem szól egy szót sem, hanem haragját visszafojtja. Mások szabad folyást engednek mérgüknek, kiabálnak, vagdalkoznak, és már azzal sem törődnek, ha igazságtalanok a másikkal szemben. Pedig nem volna szabad igazságtalanságra igazságtalansággal válaszolnunk. (...) Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok, és ezen senki a világon nem tud változtatni, csak én magam!

Ancsámnak, az én Super Kukimnak :D(L)

“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, Hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, De azért is, amit velem teszel. Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, Szavak nélkül, jelek nélkül. A lényed volt az, mely ezt művelte. S talán épp ebben áll a barátság.”

Ha a világ nem figyel már rád,
Ha elfordult mindenki, a sok barát,
Ha nem jön senki el, akit vártál,
Ha egyedül vagy, s társad a magány,
Akkor hívj engem, én ott leszek,
S erősen megfogom két kezed,
Szorosan átölellek, nem engedlek,
S füledbe súgom, hogy megértsed,
Te is ugyanolyan fontos vagy,
Mint bárki más a földkerekségen.

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell,hívj engem.

Nem ígérem, hogy megnevettetlek, de sírhatok veled.

Ha egy nap el akarsz futni, ne félj engem hívni.

Nem ígérem, hogy megkérlek állj meg, de futhatok veled.

Ha egy nap senkit se akarsz hallani, hívj engem.

Ígérem veled leszek és ígérem nagyon csendben.

De, ha egy nap hívsz, és nincs válasz,

gyere gyorsan, látogass meg.Lehet nekem van szükségem rád.

És majd elgondolkodunk h kiben bízhatunk...

Megtanultam,
... hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor! És ezért meg kell bocsájtanod neki!
... hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég
néhány másodperc a lerombolásához.
... hogy nem kell megváltoztatnunk a barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok maguk változnak.
... hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de
magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
... hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de
egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
... hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a
kegyelemdöfést ha már a földön fekszel, egyike azon
keveseknek, akik segíteni fognak felállni.
... hogy csak azért, mert valaki nem úgy szeret téged,
ahogy te szeretnéd, az nem jelenti azt, hogy nem szeret
téged teljes szívéből.
... hogy nem az első szóban ismerszik meg egy ember,
hanem az utolsóban... vagy a némaságban.
... hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek,
hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
... hogy boldog lehetsz, de bizalmas soha, mert minden
csalódásnak bizalom az oka!

Érzések gondolata közd azért h túlélje az egészet

Kedves emlékek

Addig volt jó míg pillangókat űztem
S a lepke gyűjteményembe tűztem
Míg homokban ástam,
S pocsolyákba másztam.

Addig volt jó míg elaltattak szépen,
És hittem a kis mesékben,
Míg a sok játéktól este,
Fáradtan az ágyba estem.

Addig volt jó míg sárkánnyal lesben
Nagy szelekre lestem.
Míg labdával, golyóval játszottam
S nyeréskor a legboldogabbnak látszottam.

Addig volt jó míg rám csaptak,
Ha csíntevésen kaptak.
Míg apámtól féltem,
S gyermek fegyelmezettségben éltem.

Addig volt jó míg mesekönyvbe gyönyörködtem
S este a párnám alatt fölötte őrködtem.
Míg a sok gyermek játékokat megtanultam,
S vele minden boldogságot megkaptam.

Addig volt jó míg bélyegeket gyűjtöttem
S vele ezer kis örömet szereztem.
M

A legfájobb kín örömet színlelni...:'(

Mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre; valakire, aki segít nekünk meghallani az élet zenéjét, hogy emlékeztessen, nem mindig ilyen rossz minden. Valaki van ott, és az a valaki meg fog találni téged.

Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit nem érdekel, hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is.

Magamban élő, furcsa, vad gyerek voltam. Kifelé megneveltek, s ezáltal sokszor becsaptam a környezetemet, kik kedves buzgósággal fáradtak azon, hogy eloszlassák magányomat, s nevettetésemre sokféle mókát kieszeltek. Nevettem nekik, szorgalmasan és udvariasan, de belül egészen egyébre gondoltam, és nem figyeltem rájuk. Éltem a magam külön belső életét, s mert nem volt senki, akinek elmondhattam volna, lassan megnőtt ez a bennem lakó élet, széles lett és nagy, mint egy fekete vadaskert, és fallal zárta el tőlem azokat, akikkel együtt éltem.

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

Félek a magánytól (...). Hogy miért, nem is tudom. Ha a szobámban a négy fal rám mered, az iszonyú. Olyankor gyorsan kinyitom az ablakot, hogy embereket lássak, és mindig csak azokat látom meg, akik karonfogva mennek, házaspárokat és egymáshoz tartozó fiatalokat, s akkor úgy tűnik, a világon csak egyedül én vagyok magányos. Pedig tudom, hogy sokan vannak, akik ilyen vagy olyan okból, talán rögeszméből vagy mit tudom én miből, nem képesek megtalálni társukat. És gyűlölöm magam az ostobaságomért, de ez az ostobaság bennem van, örökké velem, és talán sohasem tudok megszabadulni tőle.

nem vagyok más csak egy cseppje a tengernek

Már a kezdet kezdetén a sorsom velem kibaszott
Nézz rám és egyből láthatod olyan, mint a többi ember biztos nem vagyok, de nem kérek sajnálatot.
Nem kell a szánalom, magasról leszarom bármi történt eddig segítettem magamon ez ezután is így lesz, bárki bármit tesz, egyet ígérhetek: DC mindig veletek lesz!

És bár néha fájnak dolgok és a magány is rossz itt van a zene, ami mindig feloldoz, hát állj meg egy percre és gondolkozz el rajta a Te sorsod jobb lett nem lett el így szarva
Adj hálát az égnek, mert engem sokszor semmibe néznek, röhögnek rajtam a hátam mögött, olyannak gondolnak, akit az élet már lekörözött, de nem így van, sőt ellenkezőleg, majd
Beintek én egyszer a sok nagymenőnek (nagymenőnek)

Ref 2x:
Nézz rám, ítélj meg engem az élettől a sorsom se vette el a kedvem
Most itt állok, előtted a szavak körbe vesznek, de nem vagyok más csak egy cseppje a tengernek

Már eltelt egy pár év és csökkent a fájdalom, de néha könnycsepp gördül végig most is az arcomon, de nem én sírok, a lelkem könnyezik, de akik nem ismernek, meg sem érthetik, mert sokan boldogok, de vannak, akik nem én az utóbbihoz tartozom, azt hiszem.
Igaz vannak szép napok, kellemes percek, jó pillanatok, igaz érzelmek, de ebből kevés van.
És Te úgysem érted ezt meg (úgysem érted ezt meg).

Ref 2x:
Nézz rám, ítélj meg engem az élettől a sorsom se vette el a kedvem
Most itt állok, előtted a szavak körbe vesznek, de nem vagyok más csak egy cseppje a tengernek.

Neked mindig volt valakid, nekem soha nem volt senkim, mindig egyedül voltam mégse csüngtem senkin.
Igaz vannak barátaim, akik mellettem állnak bármit is csináltam mindig az él oldalamon álltak
Köszönöm nekik, tényleg szívből és a jövő bármit hoz a mérleg mindig az ő oldalukra dől és most pedig itt vagyok, a színpadon állok rímeket faragva valóra váltsak egy álmot, és ha a
nevemet kiáltod, azt hiszem, hogy sikerült, hogy hikkel semmibe nézned, remélem ,hogy sikerült, de ha mégsem elmondom újra meg, újra mert egy magamfajta MC csak az igazat mondja
és aki ezt nem hiszi el az jobb, ha átgondolja (jobb ha átgondolja)

Ref 2x:
Nézz rám, ítélj meg engem az élettől a sorsom se vette el a kedvem
Most itt álok előtted a szavak körbe vesznek, de nem vagyok más csak egy cseppje a tengernek.

Nézz rám, nézz rám, nézz rám s ítélj meg engem.


És ez milyen igaz rám is :( bár a betegségünk nem ugyanaz de nekem is mozgásbeli problémáim vannak, meg mondjuk én nem is énekelek. :D:$

gyönyörű :$

Ez ennyi volt

Húztam egy vonalat
És te a túloldalon maradtál.
Hiába áltatod magad...
Ennek a barátságnak annyi.
Ezt sem én csesztem el,
Ezt sose feledd el!
Gyerekes vagy és az is maradsz!
Hiába jön a nagy szerelem
Te mindig a padlón leszel.
Sírni fogsz és Istenhez könyörögni,
Mások pedig rajtad nevetni.
Ez nem éppen egy szívatás
Hanem egy kihívás.
Nyújtanád a karod, hogy segítség kell,
Én meg eltolom és a képedbe nevetek.
Lehet kegyetlenül szókimondó voltam
Ami fáj is neked,
De legalább őszinte voltam veled.
Nem kerteltem,
Megmondtam, amit gondolok...
Megbocsájtani meg nem fogok!
Nem látom esélyét annak,
Hogy helyrehozzuk a dolgokat.
Sok idő telt el
És a haragom sem múlt el.
Fogadd el, és felejts el!