" ... és utálok embernek lenni,
mert sohasem szabadulhatok
az évezredek óta az agyamba
rögzült, begyöpösödött,
ösztönösnek nevezhető
magatartásformáimtól
ami emberré, vagy inkább
embertelenné tesz."
Azért mert mosolygok, nem vagyok még boldog. Vannak az életben nagyon furcsa dolgok. Kacagok akkor is, ha szívemet tépik. Furcsa ember baját soha meg nem értik. Mindenki elhagyott aki elhagyhatott, Mindenki megdobott aki megdobhatott. Az is ütött rajtam, kinek mindig adtam. Szívszeretetemért szívet sosem kaptam. Én csak ember vagyok, az is maradok . Bármilyen furcsa is álmokért szaladok. Mert nem lehet álom egy igazi élet, és ha most tévedek, bocsánatot kérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése