„Egy monoton szürke frázis az életből,
Elegem van már a hazug énekből.
Butító érvekből, barátság érdekből,
Eltompult hallás a vezető léptekből.
Vakság a fényekből, egy néma a képekről."
AZ én világom, itt bármit megtehetek, ha a barátaim vagytok ki állok mellettetek. Ha a helyzet úgy alakul, talán együtt halunk, együtt élünk ez a fontos meg hogy egymásnak mit adunk. Mit hagyunk az utókornak ezen a földön és cserébe nem kell senkit se megölnöm. Ez börtön annak aki saját magát zárja be. Csak azt nem tudom rajtam kívül más ember is látja-e. Mindennapos háborúk, általános vakság hazugságban éltek ez bevonható tanulság. Behunyták szemüket rengetegen örökre a fátylat szemed elől gyerünk végre töröld le..
Minden ajándékot és minden kínt,
úgy adok vissza ahogy itt bent érint
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban én is elvesztem a látásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése