Nekem nem kell az hogy szarba nézz
Akkor se ha nekem jó
Ha modoromtól a falnak mész
Ne hallgasd amit mondok
Felforr az agyam hogyha előttem teszed a jót
A hátam mögött pedig rólam alsóbb rendben szólsz
Ha utálsz akkor mond meg a szemembe
És ne tettesd a szépet
Kétszínű agy van a fejedben
Használd a fehéret
Agyad fekete felét dobjad el, tegyél már jót
Tisztulj meg és felejts minden felesleges szót...
Az emberek számítóak és kétszínűek. Ha valamit szeretnének tőled, azonnal melletted állnak és szavakkal és tettekkel bizonyítják: számíthatsz rájuk.De csak addig számíthatsz bárkire a világban, ameddig TE segítesz. Aztán ha neked van szükséged a másikra, már nem vagy olyan fontos…És eltűnnek a szép szavak.. És zordan koppannak a padlón a gondolataid… Miért kell örökös harckészültségben élni és azt figyelni, ki van a hátad mögött?Miért van az, hogy olyan dolgokat képesek neked felróni, amiért valaha hálás voltál?
Ez a pár sor igenis címezve van vki(k)nek, neve(ke)t nem fogok írni, ha olvassa az illető(k) úgyis rá fog(nak) jönni...ennyit erről! Pfffffffffffff
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése