"....De a lélek nehéz, a végén mindannyian megszakadtok
Elakadtok, mert ismerni akartok
Látjátok bennem, amit másban nem
Pedig nem vagyok az, minek hisztek, csak kárba megy
Az érzelem, mit felém pulzáltok
A megismerés felénél nem értetek, megriadtok, lepauzáltok
Megálltok, megbántott lélekként sajnálattal hagynátok el
Ha nektek ez kell, hát adjátok fel
Menjetek el, felejtsetek el
Az ember bonyolult, ha fáj úgy érzi felejteni kell
Változom én is, hidd el, lehet nem látod
Csak várod a változást és engem vádolsz
Rám számolsz minden rosszat, de az élet nem egyszerű
Csak egy pillanatkép vagyok, egy ember, csak pár betű
Így hát lásd, amit kéne, te, én, és más
Nem vagyunk történetek, csak néhány apró vallomás
Hát gondolj rám egy szép napon
Mikor felnézel az égre, a nevemet majd ott hagyom
Én ez vagyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése