2010. április 22., csütörtök

Minél boldogabbak lehetnének az emberek, annál boldogtalanabbak.

"Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva."

Mi a bánatos franctól oly fenemód sikeresek a sorozatok? Nos hát, attól oly bokrosan népszerűek, hogy képesek csillapítani a mindannyiunk lelke mélyén lappangó leskelődőt, kukkolót, voyeurt. Csillapítják, de nem elégítik ki. A sorozatok hőseit a családtagjainkká, szomszédainkká közelítik, és mi nyugodtan figyelemmel kísérhetjük kiagyalt mindennapjaikat, hiszen e kukucska közben nem kell attól tartanunk, hogy rajtakapnak és megszégyenülünk. Figyelemre méltó az érzelmek hatalmas befolyása az emberi természetre. Lehet valaki bármilyen közönséges, mihelyt erős és igazi érzést fejez ki, a belőle áradó különös fluidum megváltoztatja arckifejezését, élénkíti mozdulatait, színessé teszi hangját. A szenvedély hatása alatt gyakran a legostobább ember az ékesszólás legnagyobb magaslatára lendül, ha beszédben nem is, de gondolatban, s olyan lesz, mintha valami tündöklő szférában lebegne...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése