Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.
Ez a világ tágas hely, és neked fontos szereped van benne. Azt hiszed, mindenki boldog azzal az élettel, ami jutott neki? Azt hiszed, hogy mindenkinek hatalmában áll megválasztani a sorsát? Bocs, szivi, de ez nem így működik. Próbálod magad mellett tartani a szeretteidet, és megvívni a megnyerhető csatákat, és ez a lényeg.
Kiderült, hogy az vagy, akinek gondoltalak. Én sohasem játszottam meg magam, végig őszinte voltam. Végül mégis engem aláztak meg. Csak hogy tudd, elmondom, hogy tudom, mi az, attól félni, hogy megmutasd önmagad. ÉN féltem, de már nem félek. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, mert hiszek önmagamban.
Az igazság még mindig örök érvényű. Higgy benne - még akkor is, ha kemény s rideg, és fájdalmasabb, mint azt te valaha elképzelted. És akkor is, ha az igazság kegyetlenebb bármely hazugságnál.
A társadalom hazug és csavaros logikával megpróbál magába szívni és megváltoztatni mindenkit, akinek a viselkedése eltér a nagyátlagétól.
Nem az számít mi volt a múlban vagy, hogy mi lesz a jövőben...maga az út a fontos...Mikor legkevésbbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha is álmodtál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése