Boldogság gyere haza, késő van gyere haza...

Az életben soha nem lehetsz boldog. Legalábbis tartósan nem. Mindenki ezt keresi, és az élet halk léptekkel, észrevétlenül suhan el mellettünk, mint egy régi szellem, egy régen látott ismerős. Néha felfigyelünk rá, és amikor észrevesszük, mintha egy gyorsvonat robogna el a fejünk mellett úgy, hogy még a lelkünk is beleremeg. Boldog tartósan nem lehetsz... viszont átélheted a boldogságot, amikor csak akarod. Az a baj, hogy elfelejtjük, a boldogság hol van, és hogy hogyan juthatunk el oda. Szerintem elégedettnek kel lenni az életünkkel. Elfelejteni azt, ami a múltban történt, az már csak egy emlék, egy illúzió... ahogy a jövő is. Az egyetlen dolog amivel az életben rendelkezünk, az az örökkévaló pillanat... amikor gondolsz valamire, a múltadba, akkor is a jelen pillanatban vagy, még ha ezt minden porcikáddal tagadni akarod, és menekülni akarsz abból, ami körülvesz. Állj meg egy percre, és figyeld a csendet! Nézd meg mi az, amid van. A tested, a lelked, a hely, ahol éppen állsz, vagy ülsz, vagy fekszel. Milyen eleven minden a csendben... Nézd meg, ahogy a virág egy csepp esőnek is örülni tud. Ahogyan a Te lelked is örülni tud, akár egy csepp boldogságnak is. Légy elégedett azzal, amid van. Azzal hogy élsz, hogy emberek vesznek körül, vagy éppen magányos vagy. Légy elégedett, ha beteg vagy, ha meggyógyulsz, és akkor is, ha nem. Mert láttál valamit... még ha ezidáig csak nézted is. Láttad az élet csodáját. Lélegeztél. Még ha csak egy lélegzetnyi időd is jutott tényleg arra, hogy mindezt átéld. Ha megtanulsz elégedettnek lenni, és nem mindig arra vágyakozni, ami nincs, és így elvesztegetni az életedet, mindig eszedbe fog jutni, n érzés a boldogság. Mert elégedett mindig lehetsz. Mert hihetetlenül sok, megszámlálhatatlan dolog vesz körül, amivel elégedettnek kel, hogy legyél, és amiért hálát kel adnod. És ha elégedett vagy, öntudatlanul mosoly fakad az arcodon, és máris átérzed azt, milyen az igazi boldogság...