Húztam egy vonalat
És te a túloldalon maradtál.
Hiába áltatod magad...
Ennek a barátságnak annyi.
Ezt sem én csesztem el,
Ezt sose feledd el!
Gyerekes vagy és az is maradsz!
Hiába jön a nagy szerelem
Te mindig a padlón leszel.
Sírni fogsz és Istenhez könyörögni,
Mások pedig rajtad nevetni.
Ez nem éppen egy szívatás
Hanem egy kihívás.
Nyújtanád a karod, hogy segítség kell,
Én meg eltolom és a képedbe nevetek.
Lehet kegyetlenül szókimondó voltam
Ami fáj is neked,
De legalább őszinte voltam veled.
Nem kerteltem,
Megmondtam, amit gondolok...
Megbocsájtani meg nem fogok!
Nem látom esélyét annak,
Hogy helyrehozzuk a dolgokat.
Sok idő telt el
És a haragom sem múlt el.
Fogadd el, és felejts el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése