Az életben az a szép h bármi megtörténhet, s az a szar h meg is történik!:(

Péntek este kezdtem el érezni h kapar a torkom, azt hittem csak a szokásos és reggelre el is múlik, de sajnos nem így történt. Ez az egész már eleve elbaszta a szombati napot, mert hát úgy volt h este kimegyünk szánkózni, de már akkor annyira rosszul éreztem magam h inkább lemondtam az egészet :(. Nem akrtam orvoshoz menni de úgy éreztem muszály lesz mert ugye szombaton szalagavató, amin nekem szerepem van, és hátha tud adni vmit amitől meggyúgyulok, de ég az orvosom se volt ott így beküldtek egymásikhoz, aki megkérdezte h mi a bajom és belenézett a számba(nagy vizsgálat:S) felírt vmi gyógyszereket de az egyiknek olyan mocskos szar íze van h azt hittem elhányom magam, suliból is ki akart írni de mondtam h úgyis bemegyek mert próbálni kel. A legrosszabb scak ezután következett ugyanis tegnap elment a hangom teljesen, csak tátogtam mint a halak, még a telefont se vehettem fel mert hát úgyse tudtam volna mondani semmit, szóval mikor hívtak kénytelen voltam kinyomni. Anyuval arra jutottunk h reggel menjek el orvoshoz megint, szerencsére már volt a dokim, felírt még vmilyen gyógyszert, és most szorgalmasan szedem, hnap már suliba is megyek mert ugye főpróba lesz. Szombaton pedig szalagavató, rem addigra már jobb lesz... És most azt hiszem joggal kérdezhetem h hogy lehet vki ilyen szerencsétlen mint én? Pont most kell megfázni? :'(. Egyik haver szavaival élve "ilyen a világon nincs"