Csak mert annyira fáj...:'(

Alig érdemes élni. Alig érdemes. Amikor még gyerek voltam, annyira hittem, hogy én valami különlegeset tudok. Hogy csak rám várnak, hogy engem meghallgassanak, és mindenki el lesz ámulva, hogy erre még nem jött rá az emberiség. Pedig hát semmi sincs. Néhány üzekedő baromnak eszébe jut, hogy gyereket csináljon, mert közben néhány percre jó nekik, aztán ez a gyerek növekszik, teletömik hazugsággal, ha pechje van, lemészárolják, ha szerencsés, magától rohad meg előbb-utóbb.

Amíg hullanak a könnyek, addig nem értük el a fájdalom tetőpontját, csak ha majd újra mosolygunk, akkor válik a fájdalom legyőzhetetlenné és végtelenné.

Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek, Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled? Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted, Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek.
	Children of Distance

Hiába próbál mindenki megérteni soha nem fog menni, mert senki sem éli át azt amit én nap mint nap. Nem fogom magam sajnáltatni csak egyszerűen fáj, és vannak napok vagy éppen pillanatok amikor ezt a fájdalmat már nem vagyok képes titkolni, de holnap újra a régi leszek élem a megszokott napjaimat, és titkolom a fájdalmamat...

Az életben az a szép h bármi megtörténhet, s az a szar h meg is történik!:(

Péntek este kezdtem el érezni h kapar a torkom, azt hittem csak a szokásos és reggelre el is múlik, de sajnos nem így történt. Ez az egész már eleve elbaszta a szombati napot, mert hát úgy volt h este kimegyünk szánkózni, de már akkor annyira rosszul éreztem magam h inkább lemondtam az egészet :(. Nem akrtam orvoshoz menni de úgy éreztem muszály lesz mert ugye szombaton szalagavató, amin nekem szerepem van, és hátha tud adni vmit amitől meggyúgyulok, de ég az orvosom se volt ott így beküldtek egymásikhoz, aki megkérdezte h mi a bajom és belenézett a számba(nagy vizsgálat:S) felírt vmi gyógyszereket de az egyiknek olyan mocskos szar íze van h azt hittem elhányom magam, suliból is ki akart írni de mondtam h úgyis bemegyek mert próbálni kel. A legrosszabb scak ezután következett ugyanis tegnap elment a hangom teljesen, csak tátogtam mint a halak, még a telefont se vehettem fel mert hát úgyse tudtam volna mondani semmit, szóval mikor hívtak kénytelen voltam kinyomni. Anyuval arra jutottunk h reggel menjek el orvoshoz megint, szerencsére már volt a dokim, felírt még vmilyen gyógyszert, és most szorgalmasan szedem, hnap már suliba is megyek mert ugye főpróba lesz. Szombaton pedig szalagavató, rem addigra már jobb lesz... És most azt hiszem joggal kérdezhetem h hogy lehet vki ilyen szerencsétlen mint én? Pont most kell megfázni? :'(. Egyik haver szavaival élve "ilyen a világon nincs"

van választási lehetőség

Az élet legalapvetőbb választása az, hogy kinyílunk vagy bezárkózunk-e, kreatív és önkifejező energiáinkat pozitív vagy negatív módon nyilvánítjuk-e meg a világban. Bármilyen körülmények között találjuk is magunkat, mindig hatalmunkban áll megválasztani, milyen irányba haladjunk tovább.

Csak pár gondolat

Inkább hiszékeny vagyok, mint gyanakvó, még ha becsapnak is. Mert ha hiszékeny voltam és becsaptak, egy pillanatig szenvedek, de a gyanakvás egy életen át gyötri az embert.

Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni.

Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit, hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket.

Mert a bosszú a dolog könnyebbik része, a nehezebb akkor kezdődik, amikor az élet megy tovább. A neheze az, hogy együtt kell élned a történtekkel. Azzal, amit tettél, és amit veled vagy azokkal, akiket szeretsz, tettek.

Az embereknek gyakran vakon kell hinnie azoknak, akiket szeret, különben a feltétlen bizalom elvész. És az embernek néha be kell csuknia a szemét, hogy lásson.

Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.

Ha azzal múlatjuk az időt, hogy a gonosz természetén elmélkedünk, az csak mérgezi a jelen boldogságát.

A felnőttség valahol ott kezdődik, hogy megtanulod eldönteni, neked mi az érték, és mi nem, nem pedig amit a társadalom és a média diktál beléd.

Nem elég tisztának lenni. Nem elég ártatlannak lenni. A mai világban öntudatra és erőre van szükségünk, hogy ne zuhanjunk a zuhanókkal, és veszítsük el lelkünket egy aljas világban.

Ez az egy élet adatott neked. Keresd, hogyan nőhetnél tovább, sose veszítsd el bátorságodat, miközben utadon jársz! Gyengeséged váltsd erőre, törött cserepeiből alkosd újra életed. Sose a múlt alapján mérd a jövőt, hagyd, hogy emlékké legyen, s rád ragyog a jövő ígérete.

myvip

Tegnap óta azon vok h töröljem a myvipem, de sajnos nem sikerül mert nem küldi az email-t az a sz*r... Unom már a vipet mert sok bunkó van rajta aki ott kelleti magát arról már nem is beszélve h lopkodják a képeimet is, annyi hülye ember van már nagyon unom, myvipen akarnak sztárrá válni, tiszta szégyen főleg ha nem is a saját képeivel próbálkozik az illető, sok affektálással teli adatlap, amit ha végig olvas az ember nem is tudja mi van oda írva, elméletileg magyar az illető de az írásához szótár kell, mert teli van kicsinyítő jelzőkkel arról nem is beszélve h megpróbál selypítve írni hát tényleg vicc az egész, és ez alapján ítélik meg a fiatalságot...egy szónak is száz a vége rem minél hamarabb megjön az email és törölhetem az egészet, mert a képeket már leszedtem meg az adatlapról is az összes infót amit le tudtam, hála a fakemnek felismertem h mekkora szar ez az egész, szóval akárki is vagy köszönöm neked, és csinálj amit akarsz akik ismernek engem úgyis tudják h azok az én képeim te meg csak egy kis szaros vagy....

Tiszta szívből

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:

- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:

- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.

- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.

Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...

Fogadd el

Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz.

Ne álmodd az életed, éld az álmaid

Álmodni azt jelenti, hogy mindig elégedetlenek vagyunk, de nem szeszélyből vagy közönséges méltatlankodás miatt. Ez annak az embernek az elégedetlensége, aki egy jobb világot keres, és nem elégszik meg azzal, amit már elért. Ez annak az embernek az egészséges becsvágya, aki a jövőben a fejlődés lehetőségét látja, és szeretne benne aktívan közreműködni. Ez a többre és jobbra törekvés, önmagunkért és másokért, a máért és a holnapért. Az emberek néha összetévesztik az álmodni tudást az álmodozással, amikor az elme és az érzelmek összevissza csaponganak, és inkább kerülik a valóságot, mint hogy változtassanak rajta. Ez az amit nem kellene igen is mindenki éljen a valóságba ahelyett h megpróbálja azt kerülni,álmodni és álmodozni természetes dolog a vágyaink kitörése tudat alatt, de mivel ezek a vágyaink ezért tenni is kell érte nem csak elképzelni, és a saját életén igen is tud mindenki változtatni ha akar, kisebb vagy nagyobb eredménnyel de tud, de csak ha valóban akar és ezért meg is tesz mindent. A döntés mindenkinek a saját kezében van.
Velem is előfordult h egyszerűbbnek tűnt ha csak várok és hátha az lesz amit szeretnék nem tettem érte semmit és hát mondanom se kell csalódtam emiatt sokat.

Légy az aki vagy

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

Nem ez az első

Nem ez az első blogom de úgy döntöttem h most áttérek erre, a régit sem szüntetem meg, de a frissek ezen lesznek, ha esetleg érdekelnek a régebbi írásaim is akkor http://bettcsy.wordpress.com címen megtalálod